A vízkereszttől (január 6.) hamvazószerdáig (a húsvét előtti 40. nap) tartó időszakot farsangnak nevezzük. Utolsó napja a húshagyókedd, vagyis a hamvazószerdát megelőző keddi nap.

A farsangi időszakhoz sok szokás, babonaság kapcsolódik, ilyen például a tél elűzése, illetve a különböző termékenység-varázslások. Ezt a pogány rítusok miatt a korai keresztény egyház határozottan elutasította a farsangi ünnepeket, azonban később mégis elfogadták. 

A németből az 1300-as évek közepe táján hozzánk került farsang szónak tulajdonképpen ’húshagyókedd’ a jelentése. Köztudott, hogy a farsang a mókázások, mulatságok, bálok ideje. Van olyan farsangi táncmulatság is, ahová mindenki viszi magával az ételt, italt. Az ilyen mulatságot nevezzük kosaras bálnak vagy batyubálnak, illetve batyus bálnak. Az egyik – rovatunkhoz eljuttatott – vélemény szerint csak a kosaras bál kifejezés helyes, mert magyar ember kosárban vitte és viszi az enni-innivalót, nem batyuban…

Fontos ezúttal mindenekelőtt leszögezni: mindkét kifejezés helyes önmagában, csupán használati körükben van eltérés. A batyubál forma ismert az irodalmi és köznyelvben, a kosaras bál viszont csak nyelvjárási szinten él, és épp a székely nyelvjárásban. A batyunak régen volt ’tarisznya, lepedőféle ruha’ jelentése is, és főként falun abba csomagolva, abba kötve vitte mindenki magával az ételt, italt a mulatságba. Téves az a vélekedés, hogy magyar embernek nem volt batyuja. Ennek ellentmond nemcsak a nyelvészeti szakirodalom, hanem például a népdal is: Batyut kötött a hátára, úgy ballagott a vásárba… Azt sem árt ezúttal megemlíteni, hogy a batyubál kifejezés általában minden egynyelvű szótárunkban (helyesírási, értelmező, szófejtő stb.) megtalálható, a kosaras bál viszont csak az Új Magyar Tájszótárban, s a remek munka a kosaras bál címszó alatt az adatgyűjtés helyéül Csíkszenttamást tünteti fel.

Összegezésként: mind a kosaras bál, mind a batyubál egyformán kedves kifejezése/szava nyelvünknek. Ha csak családi, baráti körben vagy ismerősök közt van szükség a bálféle megnevezésére, jó, ha igazodunk a helybeliek szokásához, és például a Székelyföldön kosaras bálról beszélünk. Nagynyilvánosság előtt azonban (újságban, rádióban, televízióban) ajánlatos igazodnunk a mindenütt ismert köznyelvi formához, a batyubálhoz. Megtörténhet, hogy idővel a kosaras bál is köznyelvi szintre emelkedik.

A farsang nyelvészeti és néprajzi irodalmában gyakran találkozhatunk a farsangi fánk kifejezéssel is. A gömbölyűre formált, serpenyőben kisütött kelt tészta neve nálunk, a Székelyföldön: pánkó. A fánk is, a pánkó is erdélyi szász eredetű szó. A pánkó a pfankuchen, pankox, pankoh formákból származik, a fánk pedig a fankox, fankoch elődökből vezethető le. A köznyelvbe csak a fánk került be, a pánkó nyelvjárási szinten maradt. Használják még a Székelyföldön kívül a Dunántúlon is, ott néhány településen a bukovinai székelyek terjesztették el. Van még más nyelvjárási neve is a fánknak: például Baranya néhány községében huppancs, Borsodban és a Bodrogközben krepli, a Felvidék egy- egy helyén siska, a palócoknál pedig pampuska. Mikszáth Kálmán műveiben elég gyakran előfordul a pampuska mint saját nyelvjárásának szava. Például: „…húzatta fülébe azokat a legkeserűbb nótákat, amik a bánatot úgy fölpuffasztják, mint az élesztő a pampuskát" (Fekete város). Vagy: „Cseresznyétől maszatos pofácskái kidagadtak, mint két pampuska" (Öreg szekér). Mi úgy mondanánk: mint két pánkó.
(Forrás: Komoróczy György)

   F o r g á c s f á n k

Hozzávalók: 50 dkg liszt, 4 tojás sárgája, 3-4 evőkanál vaj, 2 evőkanál porcukor, 2 evőkanál rum (vagy kevés rumaroma), 3 dl száraz fehérbor (vagy 1 evőkanál ecet), késhegynyi szódabikarbóna, csipet só, 1-2 evőkanál tejföl (attól függ mennyire sűrű), vaníliás cukor a szóráshoz, olaj a sütéshez.

A lisztet, a tojások sárgáját, a sót, a porcukrot, a szódabikarbónát, a vajat, a tejfölt, a rumot és fehérbort sima tésztává gyúrjuk. Kettévesszük, cipókat formálunk belőle. Kicsit pihentetjük (20-25 perc) és késhátnyi vastagságúra nyújtjuk. Derelyevágóval 10-15 cm széles csíkokra vágjuk, majd 10-12 cm-es ferde négyzetekre szeljük. A négyzetek közepét bevágjuk, és az egyik sarkát áthúzzuk a nyíláson. Forró olajban kisütjük. Nagyon gyorsan sül, ezért gyorsan fordítsuk meg. Ha kiszedtük, vaníliás cukorral megszórva (esetleg lekvárral) kínáljuk.